HTML

Páncél György blogja

Páncél György vagyok, 24 éves budapesti lakos. 2008. január 14 és 2010. január 31 között a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjában dolgoztam személyi segítőként egyfajta segédápolóként, most a Motiváció Alapítvány támogató szolgálatánál töltöm be korábbi munkakörömet, mellette jelenleg is Sopronba járok levelező tagozaton szociálpedagógia szak IV. évfolyamára illetve Budapesten a Pannon Kincstár Tanoda fogyatékkal élők gondozása elnevezésű képzésére és mindezek mellett készülök a diplomához elengedhetetlen középfokú nyelvvizsgára Angol nyelvből. A jogosítvány megszerzésébe is sokat fektetek már "csak" a forgalmi vizsga van hátra. Próbálom mellőzni a közszereplést igencsak kevés sikerrel. Továbbra is célom egy svédországi élet alapjainak a megteremtése. Küzdök az esélyegyenlőségért és integrációért a magam módján.

Friss topikok

Linkblog

Szakdolgozatom - fogyatékossággal élők sportolási lehetőségei, korlátai - Tabuk ledöntése, fogalom tisztázás

2010.09.16. 22:56 :: gyurgyusz

Tabuk ledöntése - Fogalom tisztázás

A kíséréseim során sok azonos párbeszédet hallottam, ahol mindegyikben a gyermek anyukáját vagy apukáját megkérdezi, mi baja van a bácsinak, a fiúnak, miért ül kocsiban? A  reakció háromféle szokott lenni: 1, suttogva közli a gyerekkel, hogy majd, ha leszállnak akkor válaszol; 2, csendre inti, nem válaszol; 3, a válasz: fáj a lába, rossz a lába. Minden bajnak eredete, hogy ez a téma, még mindig tabunak számít, mert könyörgöm egy tudásra vágyó, mindenre kíváncsi 6-7 éves gyereknek, miért nem lehet ennél konkrétabban elmagyarázni a mozgássérülés lényegi elemeit? A költői kérdésre válaszolok: anyuka és apuka sem tudja, mert nem volt közelibb kapcsolata mozgássérülttel és ez régen sem volt oktatási anyag illetve beszédtéma. Ugyanez a probléma, a boldog párkapcsolatban élőknél, amikor a gyerekvállalás kapcsán a legnagyobb félelmük, hogy gyermekük esetlegesen nem egészségesen születik (várandós anyukáknál ez a téma agresszív reakciót válthat ki). Az ok-okozati összefüggés kifejtésénél a fő indok, hogy a többségi társadalomba nem tudna beilleszkedni, nem fogadnák el, nem pedig, hogy a napi szükségletek kielégítése gondozás formájában több generáción át tarthat, több költséget irányozna elő, a szociális támogatottság alacsony, a függési viszony örökké tarthat, párkapcsolatára nem sok esélye lenne.

A legújabb szakirodalmakban sem találtam olyan teljes osztályozási rendszerről, amelybe minden mozgásfogyatékos besorolása lehetséges lenne. Feltételezem, a kérdés összetettsége, sokszínűsége miatt, ilyen rendszer felállítására nem is célszerű törekedni, azért a következőkben megpróbálom a fogalmakat szakszerűen bemutatni.

A mozgássérülés, a mozgáskorlátozottság, mozgásfogyatékosság egymásnak megfelelő fogalmak, jelentés tartalmuk azonos az egymástól eltérő leírásokban ezekkel a formákkal találkozhatunk.

Mozgáskorlátozottság:

„Mozgáskorlátozottságról akkor beszélünk, ha a csont-, az ízületi, az izom- vagy az idegrendszer bármely részének sérülése vagy hiánya miatt az egyén mozgásos tevékenységei végérvényesen, maradandóan megváltoznak.” (1)

Fogyatékosság:

„A fogyatékosság fogalmának legáltalánosabb jelentéstartalma a biológiai állapot megváltozása, a testi, idegrendszeri tulajdonságterületek körében fennálló visszafordíthatatlan sérülés, károsodás, defektus.” (2)

WHO definíció:

A humán – emberi – funkciók zavara, akadályozottsága, azaz az ember normális érzékelő, mozgási vagy értelmi funkcióihoz szükséges képességek részleges vagy teljes, átmeneti vagy végleges hiánya.

Fogyatékosság egy másik megközelítésből:

Olyan minőségileg más, a normálistól eltérő sajátosság, amelyben a változások és a fejlődési lemaradás több évre tehető és maradandó, irreverzíbilis. Fajtái: 1. értelmi fogyatékosság, 2. érzékszervi fogyatékosság, 3. testi/ és vagy mozgásfogyatékosság, 4. halmozottan fogyatékosok.

A mozgásos állapotváltozás tartósan maradandóan az élet bármely szakaszában kialakulhat.

Sajátos nevelési igényű tanulók (SNI):

Azok, akik testi, értelmi, érzékszervi fogyatékossággal, beszédfogyatékossággal, autizmussal élők, halmozottan sérültek továbbá pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési – tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozottak. 1993. évi LXXIX. 121§ (29) - tv a közoktatásról

A nyomorék szót az 1900 –as évek elején még az egyik legnagyobb múlttal rendelkező intézet viselte (Nyomorék Gyermekek Otthona), napjainkban a sérültek szokták magukat annak titulálni heves érzelmi kitörés keretén belül vagy szlengesített formában nyominak nevezi magát, de ismeretlen (ép) embertől az egyik legnagyobb sértés számukra.

A mozgáskorlátozottság szomatopedagógiai értelmezése szerint azokat a személyeket soroljuk ide, akiknél a tartó és/vagy mozgató szervrendszer veleszületett vagy szerzett sérülése, károsodása és/vagy funkciózavara következtében a mozgásos tapasztalatszerzés, a szocializáció jelentős és maradandó akadályozottsága áll fenn.

atóniás – petyhüdt, tónustalan sérülés az izomtónus állapotára vonatkoztatva

spasticus – feszes, görcsös sérülés az izomtónus állapotára vonatkoztatva

 

Pontos forrás megjelőlés az írott szakdolgzat végén feltűntetésre került!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://personalhelper.blog.hu/api/trackback/id/tr342301876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása