2005-ben valami végleg megtört. A tűz, a hit, a bizalom. Addig úgy éreztem a rendszer tökéletes. Általános iskola 6. évfolyamától az érettségivel ijesztegettek, rémisztgettek és nem utolsó sorban folyamatosan készítettek fel rá. 7 év pedagógusi munkát, felkészülést tettek tönkre 2005 májusában. Az előfeltételeket nagyon nagy nehézségeken keresztül teljesítettem, az érettségire vért izzadva felkészültem, a megváltozott érettségi rendszerhez könyvek és tapasztalat híján plusz idegeskedéssel vágtam neki. Hétfőn megírtam a magyart, kedden a matekot én a magam részét elvégeztem de már napközben elkezdődött a pokol, mert néhányan mondták, hogy tudják, mi lesz, a feladat de mindenki mást mondott. Délután a teljes káosz hívom az iskolát, hogy másnap 8-ra vagy 11-re kell mennem mire értetlenség a válasz, miért is kellene később menni, hát azért mert bemondták. Fél óra múlva riadó lánc a történelemre 8 helyett 11-re kell menni. Közben Magyar Bálint oktatási miniszter nyugalomra szólít fel személyi kérdésekre térjünk vissza majd ha lezárult az érettségi. A megmérettetés a plusz frusztrációval folytatodott az angolt is felrakták suttogták a hangok de ez már ilyen formában nem volt igaz a bizonytalanság lett úrrá mindenkin. Lezárultak a vizsgák a rektori konferencia már korábban azon a kedden döntött matek érettségi nem számít 4. évégi osztályzat az irányadó és ezt be is írták az érettségimbe. Köszönöm! 7 munkáját követően szembe köptek és természetesen Magyar Bálint fel sem ajánlotta lemondását. Azóta tudom, hogy nem akarok Magyarországon maradni és ezt csak fokozta, hogy azóta van egy középfokú nyelvvizsgám, amit nem fogadnak el, egy felsőfokú szakképzettségem, ami Magyarországon nem is létezik. A rendszer becsapott. Nem kicsit, nagyon!
Páncél György
