Tisztelt Ügyintéző!
2010. augusztus 14. szombatján Bp-Keleti pu-tól Sopronig 10:10-kor induló IC-jén és vissza másnap (vasárnap) 17:55-ös gyors(?) vonattal utaztunk 3 kerekesszékes barátom társaságában egy külön kocsiban. Az elmúlt napok, hetek, hónapok történései alapján számomra kísérőként már az is siker ha eltudunk utazni valahova, de ez méltatlan volt még Önökhöz képest is. A szerelvény szándékosan úgy volt kialakítva, hogy abban tárgyakat, kerékpárokat szállítani lehessen, de emberi utaztatásra alkalmatlan volt. Az ajtók a biztonságunk érdekében zárva voltak, az ablakok rácsosak és rögzítve voltak, nem lehetett kinyitni azokat, a kocsikkal nem lehetett úgy állni, hogy biztonságérzet alakuljon ki főleg mechanikus székkel, rögzítésre nem is volt lehetőség, a wc elérhetetlen volt számukra, levegő nem volt, kiül(tet)ni nem lehetett, fény sem volt és azokon az állomásokon ahol látták a körülményeinket és a kerékpárt szállítók újjal mutogattak ránk. Ugyan a méltóság szót több szervezet kiforgatta, de egy fontos, meghatározó tényezője az életnek és most ezen esett csorba. 7 órás zötykölődésről van most szó egy európai országban. Tudom és érzékelem, hogy az Önök célja, az minél kevesebbet utazzanak kerekesszékesek, mert nyűg, meg plusz munka, de biztosítom Önöket, ezek és a korábban írt szegregatív, törvénytelen módszerek nem fognak céljukhoz vezetni, mert én leszek a másik oldalt és én (is) mindig elérem a kitűzött céljaimat.
Tisztelettel: Páncél György
