Akadálymentesítés hiánya, kátyúk, magas padkák, totális fogalomzavar

A részvétel alapfeltétele a jelenlét, ez azonban hamarosan kiderül, hogy nem is olyan egyszerű. A kerekesszékes mozgássérült embernek, ahhoz, hogy különböző sporteseményekre, orvosokhoz (illetve bárhova) eljuthasson a környezetnek akadálymentesnek kellene lennie illetve magának a csarnoknak, stadionnak, közintézménynek, tornateremnek is meg kellene felelnie az Európai Unió és remélhetőleg a többségi társadalom elvárásainak, de a kötelező jelleget évről-évre kitolják. A reális helyzetre finoman a borzalmas a jelzőt lehetne ragasztani. A nem rég (újonnan) épített épületek ennek a követelménynek már megfelelnek így a Budapest Sport Aréna, Veszprém MKB Aréna, Debrecen Főnix csarnok, Budapest Syma csarnok, Győr ETO Park, is nyugodtan látogatható kerekesszékesek által is. A mellékhelyiségek és kiszolgálóhelyiségek tökéletesen (csengővel is ellátva) lettek kialakítva. A fő problémát itt is a tudatlanság határozza meg, mivel úgy gondolják a lépcsőket emberi létszám megnövelésével, technika nélkül kiküszöbölhetik, de egy 80 kg-os klienst a 100-200 kg-os kocsival a kliens a segítők és a több százezer Ft értékű eszköze biztonsága illetve megóvása érdekében tilos emelni, rámpával meg nem rendelkeznek vagy a dőlés szög túl nagy abban az esetben. Fokozza a problémát a jóakarat, hogy a témában ismerős, jártas segítőt félre tájékoztatják pedig konkrét kérdéseket tesz fel (ugye nincs lépcső?, ugye nem kell emelni a kocsit? ugye van rámpa?), de erre hamis válaszokat kap, mert önhatalmúlag úgy gondolják mindent meg lehet oldani. A versenyek közben a szállás kérdése is meghatározó, itt is különböző ínyencségek fordulhatnak elő: szőnyeg – szőnyeg hátán, küszöb mindenhol, nyomógombos bojleres víz, tusoló előtt 30 cm magas szegély. Az étkezők kialakítása is hagy megválaszolatlan kérdéseket maga után, ilyen a méretaránytalan asztalok, a szegregált környezet vagy a szűk folyosó. A közterületek állapota mellett sem megyek el szó nélkül, Budapest utcáinak járdái közröhej tárgyának kellene lennie: mindenhol kátyú, örült magas padkák, szét mált beton rámpák, rosszul elhelyezett oszlopok, kordonok.

2008 decemberében 3 kerekeszékessel az egyik rendezvény csúszása miatt kénytelenek voltunk közlekedési eszköz nélkül a Stadionoktól a Moszkva térig kb. 9 km-res szakaszt megtenni, mivel az éjszakai járatok kivétel nélkül magas padlósak és a taxik elektromos kocsik szállítására alkalmatlanak. Az út megtétele nekem kb. gyalogosan 1,5 óra alatt teljesíthető lett volna, futva 70 perc maximum, velük 3,5 (három és fél) órát vett igénybe, mert minden utca végén be kellett fordulni kocsi le –és feljárót keresni a magas padkák miatt, a Margit hídra pedig alig bírtunk feljutni, mert volt egy gyűrődés, de a Nyugati pu. egyik oldaláról a másikra való átjutás sem volt veszélytelen (csak aluljáró van, felszíni átkelés 600-800 méterrel arrébb). Szerencsére a kocsik fel lettek töltve így kisebb megállások mellett kibírták az utat (ugyan át lehet állítani, hogy tolni lehessen, de három kocsi és egy kísérőnél ez elég izgalmas művelet lett volna). Tanulságként levontam, hogy gyorshívón kell lennie a BKV fődiszpécserének és addig kell neki könyörögni vagy üvölteni vele, amíg nem küld egy buszt, sajnos ez az egyetlen reális megoldás, mert a szállító szolgálat nem vállal éjszakai szállítást csak komoly felár ellenében.  A helyzet tehát nem rózsás, de komolyan mondom voltam kliensekkel Sopronba, ahol semmi gondom nem volt, nem értem Budapesten, hogy lehet a járdán ennyi kátyú. Székesfehérvár, Veszprém, Kecskemét, Pápa (is) elég nehezen járható kerekesszékkel, míg Debrecenből csak a vasútállomástól a fő utcára nehéz eljutni onnantól nincs probléma, tehát nyugodtan beszélhetünk országos nehézségekről, gondokról.

Ahhoz, hogy a városon belül gondjaink legyenek, még el kell jutnunk oda és ez még komplikáltabb, nehezebb és hihetetlen előkészületeket, tervezést, szervezést igényel és nem kevés konfliktust generál.