A végső háború
Minden ember egyenlő
kivéve ha fiatal az illető.
A jogok ugyan megilletik,
de az mit sem ér, ha nem tisztelik.
Ha egy ifjú üvölt vagy csúnyán beszél
nagyon keményen megkapja a magáét.
Ha ugyanezt egy politikus teszi
a választást biztos megnyeri.
Minden gyermeknek a lelke tiszta,
mégis van valami, ami ezt felnőtt korra kiírtja.
Gyarlóság, gyűlölködés, közöny
úgy csap le, mint a vízözön.
Ha egy fiatalt nem érdekel a politika,
Akkor őt nem érdekli a sorsa?
Ha ugyanezt egy felnőtt csinálja
ő lesz a megfontoltság és bölcsesség királya?
Mindenki döntse el magában.
Minden gyereknek a fantáziája nagy
ötletekben, pedig kifogyhatatlan.
Mitől fél tehát egy szülő legjobban?
Attól ha a gyermeke veszélyben van.
Eljött az a nap, amitől mindenki rettegett,
gyermekeink egymásnak feszültek.
A kegyetlen megjegyzések sokassága
jó sok embert a szívén találta.
Vöröslött a föld és ég
elpusztult minden, ami szép.
Az emberiség jövőjét árnyék fedi
a gyermeki kacaj már nem létezik.
A falu végén felcsendült a sírás hangja
a kisdedet megtalálta szerető anyja ölelő karja.
Telt, múlt az idő
a kisgyermek pedig szeretetben felnőtt.
Borzalmas áron tanulta meg minden ember,
hogy mit tesz a szunnyadó gyűlölet.
Jelenleg béke és nyugalom van,
mert senki nem felejti a múltat.
A jelenkor gyermekeinek
semmi mást nem csinálnak csak mesélnek.
A múltról, ami még egyszer, meg nem történhet.
Elfelejteni? Úgy sem lehet.
Tanulni fog belőle minden gyermek.
